Gyémánt – A biztos pénzkonzerv – I.rész

Csillog, kemény, drága…De mit tud még?

Időtlen idők óta léteznek olyan emberek, akik úgy hiszik, hogy pénzüknek akár jobb helyet is találhatnak, mint a paplantartó. Igaz, a válság óta nagyon kevés ember meri választani a bankokat, pénzintézeteket. Nincs ugyanis tuti helyzet. Bármi, bármelyik pillanatban összeomolhat. Minden befektető leghőbb vágya, hogy invesztíciója a lehető legkevesebb rizikó mellett a lehető legnagyobb hasznot hozza a konyhára. Naná. De, hogy tudod kiszámolni, melyik invesztícióra nem hat majd a politika, az adott ország gazdasági helyzete vagy egy éppen arra kószáló természeti csapás? A jelenkor közgazdaságtana ezért bevezetett olyan fogalmakat, mint a HOZAM, a KOCKÁZAT és a LIKVIDITÁS melyek az adott befektetést jellemzik. Van-e olyan tuti buli, amelynél mindhárom mutató optimális a befektető számára? Kötve hiszem, még ha az agyonmotivált brókerek mást is állítanak. Az “Invesztáljon DeLuxe kutyaszarba, nem bánja meg!” kezdetű mondókától azonnal feláll a szőr a hátamon, gondolom ezzel nem vagyok egyedül, kedves olvasó. Ezért létezik az ún. befektetési portfólió, mely kimondja, hogy a vagyont harmadolni kell, mégpedig úgy, hogy az első harmadot aktívan pörgetjük, azaz céget alapítunk, melynek egészséges cash-flowja a célunk. A második harmadot ingatlanokba, értékpapírokba fektetjük be, mely ha egy kicsit is értünk hozzá(ez szükséges, szerintem), biztos pénzt hoz időközönként a konyhára. A harmadik harmad pedig nem más, mint a jó öreg “vastartalék”, a rosszabb időkre félretett vagyon, amely, ha nem csesszük el a dolgokat, akár örökségként is szolgálhat gyerekeink számára. Az utolsó harmad portfóliójának főszereplői időtlen idők óta a nemesfémek és a drágakövek, legfőképpen a gyémánt. Amiről, valljuk be, nagyon keveset tudunk…

Mi a gyémánt? 

Mindannyian odafigyeltünk földrajz ill. fizika órán(tisztelet a kivételnek), így tudjuk, hogy a gyémánt a világ legkeményebb ismert anyaga. Pedig csak szén. Mint a grafitceruza hegye. Ami igazán kivételessé teszi, az a keletkezésének folyamata. Eszméletlen nyomás (70 000 kg/cm2) és hőmérséklet (1300 Celsius) hatására olyan strukturális kristályrácsot képez, melyet csak 100-200 kilométer mély helyeken lévő környezeti hatásoknak köszönhetően érhet el. De akkor, hogy kerül a boldog tulajdonosok gyűrűsujjára? A válasz a kimberlit, azaz a kőzet, melyben a gyémánt fellelhető. Keméységének köszönhetően képes eme mélységekből a felszínre kerülni. Persze, nem egy hét vagy hónap alatt. Évmilliók teltek el, míg a Föld külső köpenyétől a kéregbe jutott a gyémánt. Ezeket a kimberlit tömböket nevezzük elsődleges lelőhelyeknek.

 dicholding.com

Van a kertemben gyémántlelőhely? 

Nem hiszem. Már túrnának az oroszok és a belgák. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog, egy gyémántlelőhely feltárása legtöbbször sokkal nagyobb kiadással járna, mint nyereséggel. Ezért nem is nyúlnak hozzá, amíg az értéke nem lesz olyan magas, hogy megérje kikotorni. Létezik egy ún. prospekciós módszer, mely alkalmazza mind a klasszikus, mind a modern kor vívmányainak segítségét, így a kutatás szárazföldön és levegőben is végbemegy egy-egy lelőhely esetében. A világ legkutatottabb helyei Szibéria, Kína, Kanada, Ausztrália és Grönland.

Naná, hogy nem Tiszacsernő vagy Nagycétény!

Gyémánttörténelem

Az ó-és középkort gyorsan átugorva a 16. században kezdődött az a folyamat, mely a gyémántot a világ egyik legértékesebb tárgyává tette. Az aranykorszakban a drágakőbiznisz portugál zsidók és olasz kereskedők kezében volt, akik okos emberek lévén új csiszolási formákat vezettek be. Megjelent az ovális és a csepp alakú drágakő. A leghíresebb csiszoló mesterek Antwerpenben munkálkodtak, a gond csak az volt, hogy a feltárt indiai bányák hamar kiürültek, brazil testvéreik pedig nem termeltek ki annyi nyersanyagot, ami biztosította volna Antwerpen virágzását a 18. században. A 19. század második felében Henry Morse az Amerikai Egyesült Államokból több kísérlet után meghatározta az egyik legmodernebb gyémántformát, melyet később Marcel Tolkowsky tökéletesített, matematikailag meghatározott és 1919-ben bemutatott az Amerikai Egyesült Államokban. Az ő nevéhez fűződik a modern briliáns csiszolás.

Az első rész egy kicsit mesélősre, Discovery Channel-esre sikerült, de fontos tudni, miért is képez ekkora értéket, ilyen szimbólumot egy parányi széndarab. Ehhez pedig meg kell ismernünk eredetét, történetét. A következő részben rátérünk azokra a kritériumokra, melyek alapján egy-egy kő felértékelése történik, mégpedig a 4C-skála segítségével. Ha tetszett a bevezető, kísérjétek figyelemmel a GRUND-ot. Nemsokára folyt.köv!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s