Gombaszög, te csodás! 2.0

Idén másodszor vettem részt a szlovákiai magyar fiatalok legnagyobb rendezvényeként számon tartott Gombaszögi Nyári Táborban. Nem csalódtam, pedig vegyes érzelmekkel indultunk el Pozsonyból.

Hónapok óta erre készültünk a IUVEN-esekkel, mindenki előre megvette a jegyét, mintha elfogyhatott volna, mindenki menni akart már. Én viszont valamiért attól féltem, hogy más lesz ez a Gombaszög, mint a tavalyi. Attól féltem, hogy belekeveredik a régóta suttogott titok, belekeveredik a pártpolitika, az egymásra mutogatás és a Martos-sal való versengés. A nyitóbeszédet hallgatva azt hittem, félelmeim nem voltak alaptalanok, de a tábor további részében már csak a fiataloké volt a főszerep. Meg a Lacikáé. J (Ezt csak az érti, aki ott volt.)

Németh Zsolt, a Fidesz mindenbebeleszólási biztosa rázendített a senkit nem érdeklő mantráira, az üres szavak csak úgy zúgtak a szájából. Ami viszont pozitívan meglepett és képzeletbeli kalapom megemelésére ösztönzött, az a DH elnökének, Kotiers Rozának azonnali és határozott reakciója volt, amelyben Németh Zsolt pártoskodását egy mondattal leütötte. Felhívta továbbá a figyelmet arra a szerény tényezőre, hogy a DH egyik pártnak sem tartozik semmivel. (Nyilván nem így hangzott, de a lényege ez volt.) Bravó, nem mindenki merte volna semmissé tenni egy magyarországi honatya 15 perces halandzsáját.

A tábor további részében nem éltünk át ilyen vagy hasonló negatív élményt. Legnagyobb problémánk a hajnalba nyúló ökörködések után következő újabb nap túlélése volt. Főleg. És persze, a csapatjátékok, amiről tavaly sikerült lemaradnunk. Ami miatt igazából érkeztünk. El kell, hogy mondjam, túl sok a fanatikus társasjáték-kedvelő a szervezetünkben, így a csapatjátékok számunkra a kihívást és a Nirvánát is jelentették egyben. Az, hogy nem sikerült dobogós helyet elérnünk, csak a saját hülyeségünk eredménye, azt azonban hozzá kell tennem, végig ott voltunk az élboly körül. Innen is pusszantás minden szervezőnek, akik éjjel-nappal csak ezzel foglalkoztak, hallgatniuk kellett a csapatok morgását, a segítségek szűnni nem akaró kérését. Le a kalappal. (Enikőnek külön köszi.)

Ami az előadásokat illeti, ismét nem tudtunk annyi programponton részt venni, amennyin szerettünk volna, de idén már javítottuk az átlagot. Hatalmas élmény volt Vavrek Pisti barátom és Horváth Csaba beszélgetése a roma gyerekek integrációjáról és az iskolaügy romákat érintő problémáiról. Érdekes vita alakult ki Ondrejcsák Róbert és Feledy Botond előadása közben a migránsokat érintő kérdésekben, végre többen is választ kaphattak a tévhitek és álhírek által keltett pánikhangulat egyes pontjait illetően. Reméljük sok ködös fej tisztult ki.

Hiányoltam onnan a képviselőinket, meg kell valljam. Nem azért, hogy kampányoljanak. Nem is azért, hogy ellensúlyozzák az MKP-s politikusok jelenlétét, hanem mert egy kicsit nekik sem ártott volna ledobni a parlament fojtogató szagától átitatott zakókat. Jól érezték volna magukat, hiszen itt mindenki jól érezte magát. Nem igaz? Bár, az tény, hogy ők már nem ifjak 🙂

Én a mai napig sajnálom, hogy városi ficsúrként 25 évesen voltam először ilyen helyen/rendezvényen. Több ilyen tábort is elbírna a szlovákiai magyar (szlovák, ruszin, roma) fiatalság. Nem igaz?

Azt hiszem, az összes IUVEN-es nevében mondhatom, hogy ismét egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, és megtudtuk, hogy nekünk is Krasznahorkán „tetszik a levegő”!

Pucút Nyulak, Szpojler Banán reszkessetek. Jövőre ugyanitt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s