Te “jó magyar” vagy?

Az elmúlt hónap kétség kívül szinte csak a futballról szólt, mely téma bőséges táptalajt szolgáltatott a szlovákiai magyar internetezők számára is. Néha azonban nem sok köszönet volt benne.

Zárójel. Ha valaki megkérdi tőlem, magyar vagyok-e, természetesen igennel válaszolok. Ez nem kérdés, elmagyarázom (ha szükséges), hogy bár szlovák állampolgár vagyok, a nemzetiségem és az anyanyelvem magyar, és nem, nem Budapesten születtem. Ezzel nincsen semmi gond, egyébként is egyre kevesebb az olyan szlovák barát, ismerős, aki ezen meglepődik, rákérdez. Nem téma. Büszke vagyok a származásomra, a neveltetésemre, az anyanyelvemre és a nemzetiségemre. De minél jobban kinyílik a világ egy ember előtt, minél több tudásra tesz szert, annál közelebb kerül a felismeréshez, hogy egy színes zászló mögött bizony, nagyon szűk a mozgástér. Nem elég, hogy magyar vagyok. Nem támadhatok és nem védekezhetek állandóan ezzel. Nem használhatom érvelési alapként sem, mert azzal saját magam tartanám hülyének. Zárójel bezárva.

Ezért is lepett meg, hogy vannak, akik a sport közösségépítő erejét, a nemzetek közti különbségeket ledönteni kívánó üzenetét képesek voltak teljesen deformálni, és fegyverként használni, egyfajta harci hangulatot gerjesztve ezzel. Hazudtam, nem vagyok teljesen meglepődve. De azt hittem, hogy a magyar és a szlovák válogatott Európa-bajnokságra történő kijutása egy win-win szituáció lesz a szlovákiai magyar közösségnek. Legalábbis azoknak, akiknek fontos a foci és a nemzeti válogatottak szereplése, és mindezt érzelmi alapon élik meg. Nem így lett. És megkezdődött az érthetetlen mocskolódás.

“Te kinek szurkolsz? …mindkettőnek nem lehet… miért nem csak a magyar válogatottnak?…áruló…Hajrá Magyarország! Kto neskáče, neni Slovák, hop-hop!”

Én itt vesztettem el a fonalat. Miért kellene nekem döntenem? Boldogan tapsoltam meg a magyar válogatott sikereit, akárcsak a szlovákok pontjait. Egyetlen mérkőzést sem hagytam ki, és fasza ki EB-t tudhatunk magunk mögött. Ennyi. Mégis vannak olyan lények, akik szerint ez felér egy hazaárulással, bármit is jelentsen ez a fogalom a 21. század Európájában. Ezt az írást igazából nem is azoknak szánom, akik ostobák és szűklátókörűek, mert ők érzelmi alapon elvből elutasítják majd. Azoknak szánom, akiket atrocitás, támadás ért azért, mert nem (csak) annak a csapatnak szurkoltak, amelynek a többség. Akár ezen, akár azon az oldalon. Nektek mondom, ez a ti dolgotok, a többiek meg le vannak fütyülve. Ha ettől leszel “rossz magyar”, hát legyél.

 

“Ja, és mi van azokkal, akik igazából a portugáloknak szurkoltak? Mint például én is…”

 Paulo Coelho 😀

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s