Sausage Party – A “foodporn” életre kelt

A “Sausage Party” kifejezés Amerikában és nálunk is más-mást jelent. Míg a tengerentúlon a fekáliára és a székelésre használják, addig nálunk olyan bulikat neveznek így, ahonnan a női nem tagjai bizony hiányoznak, a.k.a kanbuli.

Egy kicsit meglepő, tekintettel arra, hogy a film élelmiszerekről és a kajáról szól, de az altesti humor mindig is nagy kedvence volt a ROGEN – GOLDBERG párosnak. A film vicces, szórakoztató, hű a címéhez és az előzeteshez, az R-korhatár pedig teljesen jogos. Ami azonban mindenképpen érdekes, hogy az animációs alkotás szinte teljes egészében egy teológiai kérdést feszeget és a cselekményt végigköveti a vallás és az istenhit, ill. annak hiánya. A New York Times kritikusa, A.O. Scott szerint ötvöződik benne a Christopher Hitchens-féle ateista polemizálás a pragmatikusabb, William Jamesian által felvázolt tézissel. Egyszóval többről szól a film, mint egy virsli és egy édeskifli szexuális kalandjairól.

Kár, hogy nem minden moziban van kamera, amely a reakciókat hivatott figyelni. Véleményem szerint rengeteg gyanútlan apuka és anyuka vált majd jegyet a filmre, persze gyermekeik társaságában vagy éppen az ő kedvükért. És sok esetben bizony a figyelmetlen jegykezelő nem is muszáj, hogy észrevegye a 10 éves Pistikét beballagni egy R-korhatáros Seth Rogen-filmre. És ekkor kezdődik az igazi “Sausage Party”. Ha ez megtörténik, nem elég, hogy el kell majd magyaráznod a csemetének, mit csinálnak a zöldségek és gyümölcsök a film utolsó pár percében (esélyed sincs a gólyás sztorival), de bizony találnod kell egy jó érvet arra is, miért utálja egymást ok nélkül a zsidó bejgli és az arab lavash.

949846 - SAUSAGE PARTY
Lavash (David Krumholtz) and Sammy (Edward Norton) in Columbia Pictures’ SAUSAGE PARTY.

A film dióhéjban 

A “Sausage Party” Frank, a szkeptikus virsli kalandjait meséli el, aki egy áruházban, becsomagolva várja, hogy megvásárolják őt és társait. Teszi ezt Seth Rogen hörgős-nevetős “zöld” hangján. Frank a történet elején még hisz az Istenekben(közönséges vásárlók), a szebb jövőben és a paradicsomot jelentő “nagy ajtón túlban”. Mivel közeleg július 4.-e, Frank és szerelme, az édeskifli Brenda érzik, hogy eljött az ő idejük, kiválasszák őket, és elmehetnek az Istenekkel oda, ahol végre egymáséi lehetnek. (megj.: az amerikaiak a Függetlenség napján előszeretettel készítenek házi hot-dog-ot. ) Ez a valóságban a fájdalmas és kegyetlen halállal egyenlő, amit azonban a gyanútlan élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök még csak nem is sejtenek. Szerintük a kasszagépeken túl a Nirvána várja őket. Franknek és gnóm barátjának, Carlnak azonban sikerül felfedezniük a szörnyű igazságot. Kalandjuk során földrajzi területeken és vallásokon alapuló skizmákba és ellentmondásokba futnak bele, nem beszélve a vásárlók által megtestesített Istenek iránti tisztelet és félelem váltakozásairól. Az étel szempontjából mi a teendő akkor, amikor a rólunk alkotott Isten-képét felváltja a megrázó felismerés, hogy nem mások vagyunk, mint szörnyek, akik megölik őket, csak hogy életben maradjunk. Az étvágyunk pedig csillapíthatatlan.

3237EC0400000578-0-image-m-44_1458061259336

A “Sausage Party”-t Conrad Vernon és Greg Tiernan rendezte Kyle Hunter, Ariel Shaffir, Evan Goldberg és Seth Rogen forgatókönyve alapján. Goldberg és Rogen felelősek a 2013-as “This is the End” című apokaliptikus komédiáért is, melynek lényege szintén egy elképzelt világba konvertált mélyebb mondanivaló volt. A srácok hajlamosak túlzásokba esni, megbotránkoztatni a nézőt, érzékeny tabukról a leplet lerántani, de így legalább bevonzzák a mozizni vágyót az előadásra. Ha már ott vagy, játszi könnyedséggel adják át az épp aktuális üzenetet a maguk SNL-es, Judd Apatow-os módján, egy maréknyi THC-vel megspékelve. Ilyenkor dől össze a világ a Pixar munkatársaiban, míg ők a Toy Storyn keresztül segítettek a legkisebbeknek felnőni a maguk kedves-aranyos módján, addig Rogenék 9,5 millió dollárból készítettek egy olyan kasszasikert, amelyben többször hangzik el a “fuck” szó, mint a Sebhelyesarcúban, és a film mégsem üres. Külön dicséret illeti a Nitrogen Studios grafikusait, akik kis büdzséből minőséges animációt hoztak össze.

Bizonyos értelemben a “Sausage Party” inkább hajaz a Lego-mozifilmre, amely alkotás szintén feltette a maga metafizikai kérdéseit, de míg az egy kálvinista példázat volt a szabad akaratról (szex és profán jelenetek nélkül), addig Rogenék filmje tökéletesen vázolja a vallás elhagyásának egyszerre felszabadító és züllesztő következményeit. Frank, a virsli egy Prométeuszi figura, és egyszerre vicces és félelmetes figyelni az Istenek bukását az ő szemszögéből.

tmg-article_tall

Engem megfogott, bár mivel egy szabadtéri moziban láttam irtó gyenge hangtechnika és egy csomó szúnyog társaságában, teljes filmélvezetről itt nem beszélhetünk. Nem minden Rogen/Apatow/Goldberg alkotás veri ki a biztosítékot a maga zsenialitásával, van, hogy a fiúk túlerőltetik a dolgot, és ennek bizony a film látja kárát. A “Sausage Party”-ban is többször pengeélen táncoltak a néha feleslegesen vontatott és erőszakos monológokkal, de a humor, a történet és a látvány megmentette a filmet a “sportszeletes csávótól”. Egyszóval érdemes megnézni, persze a félreértések és kínos pillanatok elkerülése végett a gyerekeket és nagymamákat ajánlatos otthon felejteni.

Ja, és a film kétszer olyan vicces, ha előtte elpöppentesz egy vicces cigit…állítólag. 🙂

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s