Szenci mesék – I.rész

Hol volt, hol nem volt, létezett egyszer egy „kisváros” nem is olyan messze Szlovákia fővárosától…

Így is kezdődhetne a mesénk, ha éppen Sohaországban élnénk, és én volnék Pán Péter. Nem vagyok az, de a „kisváros” életében ennek ellenére komoly táptalajra talált a mesélés, a ferdítés, a hazugság és a bosszú. Szencen vagyunk.

Szeretném leszögezni az elején, kedves olvasó, hogy nem hidakat akarok égetni, nem is acsarkodni szeretnék, csupán szükségét látom annak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Az elmúlt másfél-két hónapban ugyanis szünet nélküli támadások érnek engem, az engem támogatókat és mindenkit, aki kapcsolatban áll velem, ill. azzal az irányvonallal, amelynek mentén politizálni szeretnénk a jövőben.

Minden a megyei választásokat megelőző pár hónapban kezdődött. Úgy döntöttem lelkes csapatom támogatásával a hátam mögött, hogy belevetem magam a szenci regionális politika alakításába, de elsősorban szerettem volna megérteni az elmúlt húsz év alatt kialakult kapcsolatokat és hatalmi játszmákat a városban. Indulási szándékom gyermekcipőben járt akkor, amikor tárgyalóasztalhoz ültünk az MKP delegációjával, mindkét oldalon az elegáns puhatolózási szándék mentén. A Magyar Közösség Pártja természetes koalíciós potenciállal rendelkezik számunkra, és azt hiszem ez vice versa érvényes. Az első meglepetés itt ért bennünket. Az említett pártnak esze ágában sem volt megegyezni velünk, a tárgyalásra úgy érkeztek, hogy igaz meglebegtették az együttműködés lehetőségét, de igazából az sosem volt őszinte. Az egyórás beszélgetés végére a képlet összeállt, és nem is volt olyan bonyolult.

Teljesen mindegy, ki kivel fog össze a megyei választásokon, teljesen mindegy, milyen elosztásban kezdik meg a kampányt, a hangsúly csakis azon volt, hogy a jelenlegi szenci megyei képviselőjük a helyén maradjon. Igazából ez is egy legitim hozzáállás, stratégiai szempontból teljesen érthető, de az üzenet így nem volt őszinte. Az MKP kampánya egyetlen dologra volt felépítve, a szenci magyarság megmaradása, sőt „megmentése” volt a cél és a kommunikáció veleje. Együtt a magyarokért. Annyira viszont nem lehetett fontos a megmaradás és a „mentés”, ha képesek voltak elhessegetni bennünket abban a pillanatban, amikor meglebegtettük a fiatalítás lehetőségét.

Számomra nem volt létkérdés a jelöltség. Sőt, vissza is léptem volna, ha az MKP egy friss és fiatal arcot indít a választásokon. Nem ez történt, de nem is történhetett, ugyanis a párt szenci alapszervezete az elmúlt húsz évben teljesen megfeledkezett az utánpótlás kineveléséről. És itt kanyarodjunk vissza egy kicsit az elsődleges célomhoz. Emlékeznek még? Szerettem volna megismerni a szenci erőviszonyokat és az elmúlt két évtized politikai és hatalmi játszmáinak miértjét. Az Orbáni populizmus és beágyazódás csúcsra járatása történt Szencen. Sikerült elhitetni az itt élő magyarsággal, hogy Bárdos Gyula, Németh Gabriella és Duray Rezső nélkül nincs jövőjük. És ezt teljesen komolyan mondom. Kérem ne értsenek félre, le a kalappal a fent említett politikusok eddigi munkája előtt, de hogy egy megújulni képtelen csapat egyetlen fegyverténye az legyen 2017-ben, hogy nélkülük elveszik a városi magyarság és a főellenségük egy 28 éves magyar nemzetiségű szenci lakos legyen, nos, az minimum butaság.

Hamarosan folytatjuk.

SK VERZIA: https://morvaypeter.com/2018/01/17/senecke-rozpravky-i-cast/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s