Buktatók

Nem egyezett meg a két párt, bár szerintem nem is nagyon akart. A kényszerházasság pedig egy olyan “modern” és “fejlett” politikai közösségben, mint amilyen a miénk, nagy valószínűséggel válással végződött volna. Vagy veszekedéssel. És mint tudjuk, mindig a család szívja meg, ebben az esetben a szlovákiai magyarok.

Kimondottan örültem, hogy hónapokkal ezelőtt társadalmi nyomás hatására elindult egy vita, ha úgy tetszik egy párbeszéd, a közös érdekképviselet mikéntjéről. Sejtettem, hogy nem lesz belőle semmi, de kíváncsi voltam, ki hogyan áll a kérdéshez. Statisztikát nem vontam a válaszadók számából, de a civil szféra, a tudományos értelmiség és a pártonkívüli politikailag aktív szereplők túlnyomó többsége az összefogás mellett volt. Sőt, mindkét pártban akadtak olyanok, akik őszintén(?) hittek a tárgyalások sikerében. Én a kezdettől fogva ellene voltam, de azt hiszem, talán egy picit másért, mint tapasztalt Hidas kollégáim, vagy akár az MKP „nagyöregjei”. A következő sorok csakis a szubjektív véleményemet írják le, ezt fontos szem előtt tartania az olvasónak.

Ha eltekintünk attól, hogy sem az MKP, sem a Híd vezetősége nem gondolta komolyan az együttműködést, akkor is halálra volt ítélve ez a fajta „összeborulás”. A felvázolt 19 ponton megegyezni apró engedmények nélkül nem is lehetett, ez érvényes mindkét oldalra. A tárgyalásnak azonban van egy technikája, profi politikai pártokban ezt tanítják is. A labda felváltva pattog egyik, majd a másik térfélen, de minden egyes lecsapás után egyre puhább, egyre rugalmasabb, egészen addig, amíg teljesen megszűnik pattogni. Ez az egyezség. Hőseink azonban minden labdaváltás után fújtak egy kis levegőt a puhuló labdába, így az eldurrant. Ez volt az egyik (általános) akadály.

Két „buktató” azonban teljesen eltörpült a tárgyalómesterek varázslása közben, amelyek megtárgyalása számomra és a velem azonos értékeket valló emberek számára szintén fontos lett volna. Az elsőről esett szó, a másodikról nem. Legalábbis a vitákban.

ÉRTÉKRENDBELI KÜLÖNBSÉGEK

Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hányan emlékeznek még a Híd alapításakor megfogalmazott Alapszabály kezdő fejezetére. Ebben a kis bekezdésben pontosan le van írva, milyen párt a Híd, mely értékeket képviseli és mely értékek mentén politizál majd. Idéznék:

„A párt az Alapszabályban lefektetett következő eszméket vallja magáénak:

a) demokrácia, b) szabadság, c) jogállamiság és jogbiztonság, d) európai együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok ápolása, e) emberi jogok és a kisebbségi jogok védelme, f) tolerancia és társadalmi béke, g) a család védelme, h) esélyegyenlőség és társadalmi szolidaritás, i) piacgazdaság és a magántulajdon védelme, j) a regionális különbségek felszámolása, k) szociális biztonság megteremtése, 2 l) megfelelő életminőség biztosítása minden állampolgár számára.

A párt az alapvető eszméi jegyében a következő célokat tűzi ki maga elé:

a) a demokrácia védelme és bővítése, b) az egyén szabadságának garantálása, c) a polgárok érdekeinek és alkotmányos jogainak képviselete, d) európai együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok ápolása a szomszédos országokkal, e) a Szlovákiában élő polgárok békés együttélésének és egyenlőségének a garantálása, tekintet nélkül a nemre, fajra, bőrszínre, felekezeti hovatartozásra, származásra, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozásra, valamint a szexuális orientációra, f) együttműködés és kölcsönös tolerancia kialakítása az etnikai csoportok közötti viszonyban, g) a család szerepének megerősítése a jelenlegi társadalmi kihívásoknak megfelelően, h) az esélyegyenlőség biztosítása mindkét nem számára, a fiatalabb és idősebb generációk és a kevésbé fejlett régiókban élők számára és társadalmi szolidaritás elősegítése a hátrányos helyzetű csoportokkal szemben, i) a piacgazdaság támogatása és a magántulajdon védelme, j) a regionális különbségek felszámolása gazdasági téren és az életszínvonal tekintetében az európai és az állami fejlesztési politika révén, k) szociális biztonság megteremtése a fiatalok, fiatal családok, idősek és az átmeneti munkanélküliek számára, l) komplex gazdasági, szociális és egészségügyi programok kialakítása a jobb életminőség megteremtése érdekében. 3. A párt, alapvető céljai megvalósítása érdekében programdokumentumokat fogad el, részt vesz a helyi, a megyei, az országos és az európai parlamenti választásokon és az érvényes törvényekkel összhangban fejti ki tevékenységét.“

Ezeket a dokumentumokat, sorokat a legtöbb ember kötelező blabla-ként, feleslegesen hosszú maszlagként fogja fel. A fent leírt sorok azonban a liberális demokrácia védelmét jelentik, ezért vagyok itt és nem egy másik pártban. Ezért van itt Šebej, Chmel, A.Nagy László és még sokan mások, akik nyugodtan távozhattak volna hibás vagy kétséges döntéseink következményeként. Nem tették, ahogy én sem. Nem barátok és kollégák tartanak itt, hanem a fenti maszlag. Pontosabban az, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ismeri ezeket a sorokat. (Ideje több kollégának is felidézni mindezt.) Nemmel szavaztam az Országos Tanácson, mert tudtam, hogy egy közös koalíció/párt esetén ezek az értékek és célok sérülnek majd először, hiába az ígéret. És ez érvényes vice versa, én sem fognám be a szám, ha például egy idegen autoriter rendszer próbálna beleszólni a párt ügyeibe. Nekem ez fontosabb, mint a piros, a fehér vagy éppen a zöld. Bocs.

DINOSZAURUSZ-MENTŐAKCIÓ

Nem tudom, hogy állnak az MKP-ban ehhez a kérdéshez a kortársaim, de engem kimondottan zavart a választási matematika. Sőt minden, ami számokkal írt le tényeket, pedig általában örülök ezeknek az adatoknak. Kezdjük két számmal: 7,1% és 7,4%. Ez két független felmérés eredménye egy koalíciós indulás esetén. Azért ezek nem valami bivaly számok, bár egy jó kampánnyal megugorható. Riasztó azonban azoknak a száma, akik egy összefogás esetén sem szavaznának ide. De oké, nem a felmérések nyerik a választásokat. A „szám”, amelyik azonban elrettentett, az a politikai elit átlag életkora és politikai pályafutásának hossza. E szám tükrében már nem is annyira meglepő a szlovákiai magyarok választási távolmaradása és szlovák pártokra való voksolása. A generációváltás egyelőre elmaradt, ugyanazok a megfáradt arcok mosolyogtak volna a délvidékre drága óriásplakátokról kiegészítve pár fiatallal. Szorozva kettővel, persze. Remélem senki nem gondolja azt, hogy a lista végére bújás változtatott volna a parlamenti sorrenden. Végül ezért döntöttem a NEM mellett. Ha az összefogás mellett komoly igény van a szlovákiai magyar (kisebbségi) politika megújulására, akkor egy 2020-as koalíció csak elodázza a „meteort”. Meghosszabbítja a leszerepelt és kiégett „elit” haláltusáját, a program nélküli falujárásokat, a választó degradálását. Most reagálhat úgy az olvasó, jogosan egyébként, hogy a külön indulás ezt mennyire gátolja majd meg. Nos, semennyire. De itt lép(het)nek előre az értékek. A Híd máig a legjobb közép-európai politikai projekt, és ezen a rengeteg jó döntés mellett hozott rossz döntések sem változtatnak. A Híd bejuthat a parlamentbe, képviselheti az itt elő kisebbségeket továbbra is, ebben őszintén hiszek.

MI KELL HOZZÁ? 

Nem is olyan sok minden, gondolom én. Egyes kollégáim számára a párt értékein alapuló profi program magától az ördögtől való, és csak árt. Ezzel nem értek egyet. A választó nem bárány, szüksége van kínálatra és joga van számon kérni. A másik fontos elem kétség kívül egy fiatalos, jól felépített kampány, de nem olyan, amelyik a hetvenkettedik bőrt is le szeretné húzni a már 20+ éve politizáló dínókról. Mondom ezt úgy, hogy emelem kalapom minden politikus előtt, aki a közösségéért dolgozott az elmúlt harminc évben. De! El lehet és el is kell fáradni egy idő után. Önkritika és alázat nélkül nem fog menni egyik oldalon sem. Továbbá a jövőben érdemes lesz elolvasni az országgyűlés elé tárt összes törvényjavaslatot, és az sem árt, ha a következő generáció politikusai nem „búcsúban lövik” majd a diplomájukat. Ha a mindkét oldalon zajló töketlenkedést felváltaná a higgadt, de morálisan kikezdhetetlen politizálás, a partnerek is kénytelenek lennének komolyan venni minket, legyen szó bármelyik demokratikus pártról. És ami még fontosabb, egymást is komolyan tudnánk venni. A jelenlegi garnitúra erre mentálisan nem képes, így a különindulás mellett teszem le a voksom.

Csakis a konstruktív vita eredményezhet bármilyen fajta előrelépést vagy egységet, amelyet nem jár át az 1998 óta tartó toxikus viszálykodás. Mindenkinek sok sikert!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s