Matovič, az “igaz” barát

Mint azt már mindannyian tudjuk, nem módosul a közoktatási törvény, nem került második olvasatba az a javaslat, amely definiálta volna a nemzetiségi iskolát. Gyenge érdekérvényesítés, SNS-es sovinizmus, rossz időzítés? Bármelyikre rá lehetne fogni, bár ez nem változtat a dolgon. Az ellenzők között, azonban feltűnt valaki(k), akinek elvileg támogatnia kellett volna a módosítást. Akartok találgatni, ki az? Először azonban lessük meg röviden, miről is szól a javaslat.

A törvénymódosítás benyújtói négy fő célt állapítottak meg:

  • a nemzetiségi iskolákkal kapcsolatos rendelkezések önálló fejezetbe rendeződnek, hogy átláthatók legyen és világos formát kapjanak.
  • létrejön a „nemzetiségi iskola” definíciója. Csehszlovákia megalakulása óta léteznek nemzetiségi iskolák az országban, de a törvény mind a mai napig csupán az oktatás és nevelés nyelvének megkülönböztetésével jelezte az ilyen típusú iskolák létezését, de nem utalt ezek sajátos szerepére és feladatkörére.
  • a jelenlegi oktatási szerkezet nem változik, megmarad az eddig érvényes törvényi feltételrendszer, de új elemként létrejön a nemzetiségi iskolák szakmai-módszertani háttérintézményének törvényi alapja és annak feladatköre.
  • létrejön a Nemzetiségi Oktatásügyi Tanács koncepciója, amely az önkormányzatok, mint fenntartók mellett az oktatási önigazgatás második pillére lesz.

A dokumentum részletesen foglalkozik a fent leírtak aprópénzre váltásával, ezért nem is untatnám az olvasót további magyarázattal. A lényeg, hogy a módosítás a légynek sem ártana, törvényi garanciákat biztosítana iskoláink működéséhez, ráadásul közelebb kerülnénk a szlovákiai magyar társadalom által elvárt és óhajtott oktatási önrendelkezéshez. A parlamentben mindig voltak, vannak és lesznek is olyanok, akik a priori elutasítanak bármilyen hasonló kezdeményezést. Ám legyen. Akiben a sovinizmus mélyen gyökerezik, nehezen tud logikai síkok mentén gondolkodni és dönteni. Meglepő azonban, hogy olyanok is elutasították (pontosabban nem szavazták meg) a módosító javaslatot, akik elég komolyan küzdenek a magyar szavazatokért. Az ellenzék magyar ajkú képviselőitől, a magyarul is kommunikáló SaS-től vagy éppen Igor Matovičtól talán elvárható lett volna, hogy az ügy mellé álljanak, nemde? (Le a kalappal Ondrej Dostál előtt, egyébként.) Nos, ez hiú ábránd maradt.

d0e0fbca5fa6db0efc810ac2c002f3a9

Tették ezt annak ellenére, hogy a szlovákiai magyar oktatással foglalkozó szervezetek nem kifogásolták a dokumentum tartalmi részét, és az MKP oktatáspolitikai gurujai sem tiltakoztak különösképpen.

Ez a módosító javaslat nem a Hídról szólt, nem is Vörös Péterről. A személyes bosszú és a kicsinyesség eklatáns példája volt ez. Az őszinte politizálást hirdetők pedig csendben voltak, csakúgy mint azok, akik Igor Matovičcsal terveztek kényszerházasságot. Nem is csoda, ha a magyar ember nem tud kire szavazni. Ideje volna talán analitikusabban gondolkodni egy-egy voksoláskor és az sem ártana, ha szemügyre vennénk, ki mit tett le eddig az asztalra. Csak mondom.

13042018tk_smk_5515207

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s